ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
Nem nyugszunk bele
Honlap
ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
.sic
NEM
Putnoki TV
Historica
Putnoki TV
Magyar Interaktív Televízió
Nemzeti Televízió
Segítség
Magyar egység mozgalom
EU-tanázia
Magyar Kárpát Doktrína
NYILATKOZATOK
TURUL hírkövető
A kinevezés bűncselekmény
Lycos MultiMania

Ki olvas minket

Oldalainkat 71 vendég böngészi
TRIANON 97 Tiszta háttér rosszul látóknak, nyomtatóbarát verzió E-mail
(0 értékelés)
Prof. Dr. Pungur József, Edmonton
Szerkesztette: szerkesztőség   
2017. június 04. vasárnap, 18:05

Az elmúlt 97 esztendőben Trianonról a maradék csonka országban könyvtárnyi könyvet írtak, dörgedelmes, hazafias és cizellált beszédek hangzottak el, búcsújárások, zarándokútak ezrei történtek, történnek és fognak történni. Hangzik töretlenül, bár egyre erőtlenebbül, a hármas szent fogadalom: Nem, Nem Soha!  Ám egyre erősödik nemcsak a gyászmagyarok száján, de pártok programjában is az új jelszó: “Felejtsük el Trianont” és “Merjünk kicsinek lenni!”


A két világháború között Trianonra a magyarság válasza a kategórikus irredentizmus volt, mivel békekötés helyett diktátumot kaptunk. Nem volt béketárgyalás; a magyar küldöttéget nem engedték az asztalhoz, hanem egy szállodában karanténen tartották. Nem békét kötöttek, hanem az országot darabolták fel s adák a szomszédoknak három millió magyarral együtt. Wilson elnök 14 békepontja kimondta, hogy ”Ausztria-Magyarország népei részére, amelyeknek helyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét.” Ehelyett diszkriminációt, üldözést és elyomást kaptak minden rezsim alatt.  Magyar  kormányok hiába kilincseltek a  nyugati békekötő hatalmaknál revizióért,  határmódosításért – mindig elutasítást kaptak azzal, hogy az elcsatolt magyar kisebbség ügyei az illetékes kormányok hatáskörébe tartoznak.

Két nagyhatalom: Németország és Olaszország kezdeményezésére 1938-1940 között  részleges htárkiigazítások történtek. Visszakerült Dél.-Szlovákia, Észak-Erdély, Kárpátalja és Vajdaság egy része. Miután a  II. Világháborút elvesztettük az 1947-es Párizsi Békeszerződés súlyosbítással visszaállította Magyarország 1937-es trianoni határait. Ezzel  furcsa módona a német szöveséges Szlovákiát és  Romániát megjutalmazták  Magyarország újra szétdarabolt részeivel!

A nemzetközi jog nem ismer el olyan békeszerződést, amelyben a vesztes fél országa idegen katonai megszállás alatt van – Magyarországot a Szovjet hadsereg tartotta megszállás alatt 1947- ben!

Miután Magyarország 1945 és 1991 között Szovjet katonai megszállás alatt volt  Trianon kérdése szóba sem kerülhetett, még csak említése is szankciókkal járt. Mégis 1964-ben Nyikita Hruscsov felajánlotta Kádár Jánosnak Kárpátalját – népszavzás révén –   mintegy rekompenációt az 1956-os  Magyar Forradalom leverésére, de Kádár nem fogadta el, helyette cinikusan Baskiriát kérte!

Az 1989-90-es politikai fordulat után újra teritéke került  Trianon.  1991 december 1-jén  a függetlenülő Ukrajnában népszavazás tartottak  annak függetlenségéről és Beregszász körüli magyar autonóm terület létrehozásáról. Leonyid Kucsma elnök felajánlotta ezt az Antall-kormánynak – de az nem  fogadta el!  Öt napra rá viszont megkötötték az Ukrán-Magyar Alapszerződést, amelyben Magyarország lemondott minden területi revízióról.  Ennek mintájára aztán főleg az amerikai nagykövet (Mark Palmer, 1941-2013) nyomására meg kellett kötni minden előnytelen kétoldalú szerződést a szomszédokkal, főleg amiatt, hogy a, határváltozásokkal eléggé meggyengült Trianon-Párizsi Békediktátumok hiátuszait pótolják.

Az Európai Unióhoz Magyarország 2004-ben csatlakozott, többek között azért is  mivel  a magyar patrióták remélték, hogy az idegen uralmak alá vetett magyar őshonos kisebbségek  helyzete kedvezően fog változni.  Egy kezdeti lendület után ez a folyamat megállt és mára visszájára fordult. Miután kiderült, hogy az EU csak papírra veti, de nem valósítja meg az őshonos kisebbségenek járó szabályokat,  ajánlásokat vagy redeleteket, hanem szó nélkül eltűrí azok beolvasztását, elűnését és kizsákmányolását. Igazában véve  kis autonóm közösségekkel  nem akarta tovább tarkítani Európa térképét, hanem elnézi, ha ugyan nem segíti azok lassú eltűnését. Az EU célja  a globalizáció, azaz a nemzeti határok vagyis  maguknak a nemzeteknek eltüntetése, feloldása egy identitás,  kultúra és vallás nélküli katyvaszban – egy modern Bábelben, melyben a népek nyelve összezavarodott, identitásuk eltünt, az emberi társadalom egyedeire bomlott, akik a dzsungel kegyetlen tövényeivel kűzdnek a túlélésért – mindenki midenki ellen!   Innen érthető, hogy az EU egész kisebbségi politikálja mára gyakorlailag viszaesett az EU megalakulása előtt  helyzetre – a staus quo ante szintjére, súlyosbítva más kultúrájú, nyelvű vagy analfabéta többmilliós migráció áradatával.

De lesz-e Trianon és Párizs diktátumainak valaha is lényeges és igazságos revíziója?
Lehetséges, de csak akkor ha az ehhez szükséges kedvező körülmények előállnak. Azt viszont ki kell várni mint azt, hogy a kaktuszunk kivirágozzék. Tövisen virág? Ugyan mondja pesszimista, a kishitű, a minenkinél mindent jobban tudó. Ám egyszer csak megtörténik a csoda – tényleg  kivirágzott! A történelemből tudjuk, hogy a 150 éves török hódoltág alatt (1526-1686) majdnem végünk lett; hogy Trianonban és Párizsban (1920, 1947) szenvtelenűl a Golgotai keresztre feszítették  Magyarországot. – de nem haltunk bele, hanem feltámadtunk! Ki hitte volna, hogy 45 éves szovjet zsarnokságnak valaha is vége lesz. És vége lett – egy puskalövés nélkül!

A békediktátumok békés megváltoztatására azonban magyarság nem várhat tétlenűl – mintegy csodára. Fontos meglátni, hogy egy nemzetközi jogi elv is segíthet.bennünket. Ez a  Rebus sic  tantibus elve amely szerint egy szerződés megváltoztatható, ha a körülmények változtak. Ezért számításba kell venni azokat a döntő változásokat amelyek 1947 óta Európában végbementek. Azokat is számbavenni és dokumentálni szkséges ami 1920 óta a 3 millió idegen uralom alá hajtott magyarság ellen végbement és végbemegy az elcsatolt részeken,  s ezeket publikálni kell idegen nyelven is.

Az összmagyarság rohamos fogyását meg kell szüntetni. Néhány élvtize alatt annyival csökken számunk mint az első Világháborúban – 1 millióval!   

Az 1920 óta eltelt majd’ száz esztendő alatt a magyarság hiába kilincselt békés revízióért a nyugati, szerződést aláíró országoknál – mindig elutasítást kapott. Ezeket a hattalmakat mára a növekvő migráció és a terrorizmus problémája kötik le. Egyébként is ezek ideológiai okokból nem érdekeltek a magyar panaszokkal való foglalkozással, sőt a sajátos magyar migrációs politika miatt ellenségesen viselkednek.

Mindezekből kifolyólag a magyar kormány kelet felé nyított gazdasági, kultúrális és bizonyos politikai voalakon.

Reméljük, hogy mi aki az írdatlan Keletről jövünk, problémáinkra hatalmas rokonainknál nagyobb  megértést fogunk találni!

2017  június 4

Dr. Pungur József
Kárpáti Harsona főmunkatársa


Módosítás: ( 2017. június 26. hétfő, 14:24 )