ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
Nem nyugszunk bele
Honlap
ÚJ VÉRSZERZŐDÉS
.sic
NEM
Putnoki TV
Historica
Putnoki TV
Magyar Interaktív Televízió
Nemzeti Televízió
Segítség
Magyar egység mozgalom
EU-tanázia
Magyar Kárpát Doktrína
NYILATKOZATOK
TURUL hírkövető
A kinevezés bűncselekmény
Lycos MultiMania

Ki olvas minket

Oldalainkat 70 vendég böngészi
A dögkeselyűk és a háborúk Tiszta háttér rosszul látóknak, nyomtatóbarát verzió E-mail
(4 értékelés)
Mihályi Molnár László, Szepsi, (Felvidék)
Szerkesztette: szerkesztőség   
2017. szeptember 02. szombat, 16:34
A XX. század sok példát tud felmutatni arra, hogy területet, országot, népet nem csupán fegyverrel lehet elfoglalni, leigázni, kisemmizni vagy rabságban tartani, hanem pénzzel, hitellel, kamattal, zsarolással, csalással és sikkasztással is.

A fegyveres háborúk fő célja gyakran már nem is a terület vagy a hatalom megszerzése, hanem csak a feszültség fenntartása, a régi fegyverarzenál jövedelmező leselejtezése (környezetvédelmi szankcióktól mentesen!), hogy a „korszerűsítés”  címén a kormányzatok újabb vásárlásokkal és a vásárlásokrafelvett hitelek kamataival gyarapítsák a pénzügyi világmaffia vagyonát. Ezért jók az elhúzódó helyi háborúk, mert nagy készleteket lehet elpasszolni, és a nagy rombolás kártételeinek helyreállítási munkálataira (hidak, vasutak, üzemek) is sajátos módon kiválasztott cégeket küldenek, amelyek (érdekes módon) ismét csak bizonyos bankoktól szereznek rá tőkét. Ezért zajlanak ezek a harcok olyan területeken, ahol gazdag kőolaj, nyersanyag vagy egyéb stratégiailag fontos lelőhelyek vannak, és amiből az erőfölény révén hatalomba juttatott új kormányok ki tudják fizetni kamatostul az „önzetlen segítséget”, a háborús és újjáépítési kiadásokat.  Példa lehet erre Irak, Afganisztán, Líbia, és mostanában Szíriát is erre nézték ki. Ezek után ki hiszi el azt, hogy mudzsahedik, tálibok, iszlámisták vagy egyéb agyalágyulák a konfliktusok fő kezdeményezői.  Ők csak jól megtalált (vagy kitalált !) eszközei a mohó és telhetetlen pénzvilágnak. Persze ezek a haszonlesők pontosan tudják, hogy ezért emberek százai vagy milliói fognak meghalni, hogy országok és népek területe válik élhetetlen pusztasággá, ahonnan menekültáradat indul el a semmibe vagy egy előre eltervezett és megszervezett irányba (aminek „megsegítésére” ismét adnak hiteleket!). Belegondolni is rettenetes, hogy milyen sátáni erők és szándékok mozognak mindig a háttérben...
Persze az is előfordul néha, hogy  a háborús ürügyre felkészített csoportok valamilyen öntudatra ébrednek, és saját céljaikért önállósítják magukat, kihasználva a külső támogatást végül önálló helyi hatalmat hoznak létre, aminek vége legtöbbször polgárháború és véres leszámolások sora, amint az iszlámista „forradalom” is valami hasonlóból burjánzott ki. Avagy az afrikai területeken, ahonnan mostanában embertömegek menekülnek a kilátástalanság elől, talán még kilátástalanabb útra kelve. Az ilyen áradatot már nem is lehet szép szóval kordában tartani, mert a kétségbeesés felfokozza az elvadult ösztönöket, elszabadult csordává degradálva az embernek született lények tömegét. Szimbolikusan szokták jellemezni, hogy a menedéknyújtókra gyújtják a házat, vagy felfalják a jövő évi termésre szánt vetőmagot. Ez a félelmetes jelenidő és sötét jövőkép.

A nagyhatalmi gőg és önzés fintora, hogy egy-egy helyi konfliktusba beavatkozva, miközben  a „demokrácia támogatását” hirdetik és  a „szabadságjogok védelmezését”, ezzel a helyi történelmi, társadalmi és gazdasági viszonyokat rombolják szét, több száz éves hagyományokat akarva lecserélni a „civilizáció áldásaira”, s ezzel beláthatatlan katasztrófákat indítanak el. Közben a világot csak a terrorizmus, a globális felmelegedés, az ökológiai katasztrófa és az energiaforrások kimerülésének veszélyeivel riogatják,vagy a melegek iránti intolerancia, a multikulturalizmus elutasítása, az idegengyűlölet, a rasszizmus, az antiszemitizmus és a nemzeti önrendelkezés  miatt aggódnak, leszűkítve ezzel azt a látószöget, amely a világ összefüggéseinek egészét megmutathatná.

A kishitűségében elkápráztatott és félrevezetett világnak pedig megengedik, hogy ellásson az orra hegyéig, s míg az elemző politológusok és biztonsági szakértők azzal a dilemmával fárasztják a közvéleményt, hogy a darazsat vagy a szúnyogot hessegessük-e el, vagy vegyünk rovarriasztót, abból  is vagy a szintetikust vagy a természetes alapanyagokat tartalmazót választhatjuk, miközben már a tigris vagy a medve áll a hátunk mögött zsákmányra éhesen, de amíg azokat nem láthatjuk, akkor nem is léteznek. S ha valaki mégis figyelmeztetne rá, hogy más irányban kellene nézelődnünk, máris kész a dögkeselyűk sajtójának válasza: hogy ez összeesküvéselmélet. Ha aztán mégis kitör a háború, akkor a tigris és a medve ront egymásnak a koncért, kivéreztetik egymást a küzdelemben, majd a keselyű diktálja a békét, és viszi a zsákmányt .... s ha jóllakik, békeharcot hirdet és készül az újabb háborúra, kitalálva ismét valami „nemes célt” a nagy ragadozók számára, amin összekülönbözhetnek. S aki a propaganda meséjét elhiszi (migránsok befogadása, oroszveszély, ukrán demokrácia, líbiai népi forradalom stb.), az nem jár utána, aki meg nem hiszi, annak nem engedik, hogy utánajárjon.... esetleg csak póruljárhat... mint már annyian.

És vajon még meddig lehet ezt csinálni ?!

Mihályi Molnár László
Kárpáti Harsona főszerkesztőhelyettese